skip to Main Content

 

Számtalanszor mondják a nőknek, hogy „túl öregek” ahhoz, hogy egy bizonyos ruhát hordjanak. Rengeteg példa mutat arra, hogy a társadalom a negyvenes, ötven pluszos nőket láthatatlanná akarja tenni.

Ha kinyitsz egy divatmagazint, az öregedés elleni és ránctalanító krémeket szinte tinédzserekkel reklámozzák! Mikor láttál utoljára egy reklámot, amiben egy 45 fölötti nő nem műfogsort, életbiztosítást vagy időskori pelenkát reklámozott?  De van egy remek módszerem arra, hogy lázadjunk ez ellen: színezzük újra magunkat, öltözzünk úgy, hogy sugározzon rólunk: jól érezzük magunkat a bőrünkben!

Túl öreg volnék hozzá?

Régebben sokat utaztam és bevett szokásom volt, hogy ha egy számomra új nagyvárosban jártam, mindig bevetettem magam az üzletek forgatagába, és számtalan ruhát próbáltam fel. Az egyik ilyen „boltmustrás” napon épp egy térd fölé érő, virágmintás ruhával barátkoztam. Általában nem szoktam kikérni az eladó hölgyek véleményét, így nem is tudom, mi ütött belém, amikor megkérdeztem az eladónőt: túl öreg vagyok én ehhez? Nem volt kirívóan rövid, csak épp annyira, ami miatt már megkérdeznéd magadtól, vagy néhány barátodtól, hogy biztosan megfelelő-e számodra, például egy prezentáció megtartásához.

Megkérdezhetem, hány éves? – mondta a hölgy gondolkodás nélkül, lényegre törően.

Negyvenöt – válaszoltam. Láthatóan összerezzent, mintha valami súlyos bűncselekmény elkövetését vallottam volna be neki.

Ó, nem, ez egyáltalán nem áll jól magának – válaszolta hevesen a fejét rázva.

Mintha azt jelezte volna, hogy senkinek nem fogja elmondani az én „szörnyű titkomat”. Egy ilyen reakció után persze egyből ledobtam a ruhát magamról, és amilyen gyorsan csak tudtam, kiszaladtam a boltból. Így utólag már meglepő, milyen könnyen hagytam magam befolyásolni.

Öltözzek tompa színű, hosszú ruhákba?

Öt évvel később visszagondolva, egyértelműen elutasítom azt a felvetést, hogy a ruhatáramnak a koromból adódóan bizonyos korlátai legyenek. Igen, elmúltam 50, de nem akarom, hogy úgy nézzek ki, ahogy azt a társadalom elvárná vagy elgondolná az 50 felettiekről.  Minden létező magazinban, reklámban vagy honlapon azt próbálják belénk sulykolni, hogy

a velünk egykorú nőknek nem szabad úgy öltözködniük, ahogy azt jónak érzik.

Mintha kötve lennénk a tompa színekhez, a kötött darabokhoz és a szigorúan hosszú ruhákhoz, és egyedül a kiegészítőkkel tudnák valamit variálni. Ezáltal bele se merünk gondolni, hogy hordhatnánk például testhez álló darabokat is. Folyamatosan emlékeztetve vagyunk, hogy maradjunk a kiszámítható, szinte már öregasszonyos sávunkban, legyünk teljesen semlegesek, engedelmesek és egyszerűek, mindenki komfortja érdekében.

Ezek a megkövült elvárások, hogy „a lehető legkisebb zajt csapjuk”, tökéletesen tükrözik a társadalom által ránk osztott szerepet. Elvárt, sőt kötelező, hogy

láthatatlanok, csendesek, szinte visszahúzódóak legyünk,

a konferenciateremben, a parlamentben, az osztályteremben, vagy bármilyen olyan nyilvános területen, ahol láthatóak vagy hallhatóak vagyunk.

Nem akarom, hogy a társadalom 50 felett megtűrtként gondolkodjon rólam. Erre biztatom nőtársaimat is, hogy merjenek kilépni a láthatatlanságból, legyenek színesek, merjenek akár feltűnőek is lenni. Én a saját elvárásaimnak és hangulatomnak öltözöm. A külsőm nem kortalan, ahogy azt a kozmetikai cégek elvárnák, hanem hű vagyok a koromhoz.

A jó példákat érdemes követni

Szerencsére nekünk is vannak példaképeink, akik közül ketten már a 60-asok klubjába is beléptek. Madonna és Angela Bassett mindketten betöltötték a hatvanat, és tagadhatatlanul divatosak. Ott van még Hellen Mirren, Tina Turner vagy Cher, akik hetven évesen is fantasztikusak, vagy éppen Jane Fonda és Rita Moreno, akik megmutatják, hogy nyolcvan fölött is lehet úgy öltözni, hogy kitűnj a tömegből.

A külföldi közösségi médiában sok influencer (aktív, véleményformáló szereplő) 50 fölötti nő, akinek a stílusa és a divattudatossága több millió követőt eredményezett, és még annál is több tiszteletet.

Sajnos ebben itthon nagyon lemaradtunk.

Kevés példát tudnék mondani. Örömmel venném, ha végre itthon is előre törnének az ötven pluszos influencerek. Pataki Ágin kívül nem jut eszembe más, pedig biztos lehetne még sorolni, csak sajnos nem vagyunk még elég hangosak.

Lázadjunk az öregasszonyos dresszkód ellen!

Sok korombeli nő úgy gondolja, hogy mi már megtehetjük a világ legkényelmesebb döntését: nem törődünk vele, hogyan nézzünk ki. Felvehetjük a lapos, tépőzáras cipőket, cipzár nélküli nadrágokat és köntösszerű dresszeket. Persze ha ez bárkinek felszabadító, ám legyen, néha én is megteszem.

Elfogadom, hogy nem vagyok húszéves, aki csőtopot és cicanadrágot hord.

De igenis hordok majd virágmintás blúzokat csíkos nadrágokkal és kockás kabátokkal, mintákat keverve, ahogy azt a fiatalabb generáció tagjai is teszik. Úgy öltözködöm, ahogy a belső állapotomat ki akarom épp fejezni, lázadva az öregasszonyos dresszkód konvenciói ellen.

Az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam kívül és belül, és erre nincs jobb mód, mint a szívem szerinti öltözködés.

Mi a titka a stílusos megjelenésnek?

Viseld azt, amiben jól érzed magad, ami számodra kényelmes, és légy autentikus. Ha jó lábad van, és arra vágysz, hogy térd feletti szoknyát vegyél fel, hajrá! Ha egy ujjatlan blúzt szeretnél felvenni, nosza! Nincsenek szabályok többé. Ha te is újra láthatóvá szeretnél válni, de túl nagy kihívás lenne egyedül belekezdeni, ne habozz segítséget kérni egy szakembertől, legyen az egy személyi stylist, fodrász vagy sminkmester.

Hajrá, Csajok! Mutassuk meg, legyünk mi a Divatos Ötvenesek Klubja!

(Ezt a cikket az “50 fölött az élet” blog számára írtam)

Fel a lap elejére